Amit egy kishajós tényleg elleshet Érdi Mária gondolkodásából

Az lepett meg Érdi Mária egyik nyilatkozatában a legjobban, hogy nem valami látványos győztes mondat maradt meg bennem, hanem ez a józan vágy: még többet szeretne tanulni magáról és a vitorlázásról. Nekem ez azért jelentőségteljes, mert kishajón pont ugyanez a gondolkodásmód választja el a kapkodó kapitányt attól, aki tényleg elkezdi megérteni és megfelelően megoldani a vízen történő eseményeket.

A vitorlázásról könnyű úgy beszélni, mintha csak technikai sport volna. Szél, trim, forduló, szabályok. Csakhogy a legtöbb hibát, amit a vízen látok, nem a kötélkezelésnél követik el, hanem fejben. Túl korai döntés, túl késői döntés, megsértődött reakció egy másik hajóra, vagy az a makacs ragaszkodás egy eredeti tervhez, amikor már minden jel arra mutat, hogy váltani kellene.

Amikor először kerültem igazán szeles helyzetbe egy kisebb vitorlással, azt hittem, az lesz a feladatom, hogy erősebb kézzel tartsam a hajót. Aztán pár perc alatt kiderült, hogy inkább magamat kell rendbe tenni. A vállam felhúzva, a tekintetem beszűkülve, a döntéseim darabossá váltak. A hajó csak visszajelezte azt, ami bennem már ott volt.

Az önismeret a vízen nem puha téma

Érdi Mária szemléletében nekem az a legerősebb, hogy a fejlődés nála nem puszta kilométergyűjtés. Nem attól lesz valaki jobb hajós, hogy sokat van kint, hanem attól, hogy közben észreveszi a saját mintáit. Mikor feszül meg? Mikor sieti el? Mikor akar túl sokat egyszerre?

Kishajón ez nagyon is kézzel fogható. Ha vezetsz egy kisgéphajót vagy vitorlás kishajót, a döntéseid gyorsan látszanak. Egy rosszul felmért előzés, egy bizonytalan iránytartás, egy félreértett elsőbbségi helyzet rögtön feszült szituációt hoz. Ilyenkor a hajózási szabályzat persze kapaszkodó, de önmagában kevés. A szabály azt mondja meg, mi a helyes keret. Azt már neked kell felismerned, hogy te éppen mennyire vagy higgadt, mennyire olvasod tisztán a környezetet.

Ezért szeretem, amikor a hajózás oktatása nem csak száraz tételsorokat ad, hanem helyzeteket magyaráz. A vizsgán lehet jól felelni, a vízen viszont az számít, észreveszed-e időben, hogy benned nő a feszültség. Szerintem ez az a pont, ahol egy versenyzői gondolkodás váratlanul sokat ad egy hétvégi kishajósnak is.

Ha érdekel egy tipikus helyzet finom pszichológiája is, ezt a belső cikket jó szívvel ajánlom: Előzés kishajóval úgy, hogy abból ne legyen feszült helyzet. Nekem azért tetszett a téma, mert az előzés ritkán csak manőver, sokszor egópróba is.

A jó döntés ritkán látványos

A vízen hajlamosak vagyunk a látványos megoldásokat tisztelni. Pedig a jó döntés gyakran kifejezetten láthatatlan. Egy időben meghozott lassítás. Egy korábbi irányváltás. Annak elfogadása, hogy ebből a befutóból most nem presztízskérdést kell csinálni.

Érdi Mária mondata azért maradt bennem, mert benne van az, hogy a tudás nem lezárt állapot. Ez kishajón is felszabadító. Nem kell úgy tenni, mintha mindig mindent azonnal tudnál. Sőt, szerintem a legrosszabb döntések közül jó pár abból születik, hogy valaki mindenáron magabiztosnak akar látszani.

A hajóvezetői vizsgák anyaga, a KAV által közzétett tájékoztatók és a tananyagok azért hasznosak, mert adnak egy közös nyelvet a helyzetekhez. Tudod, mit jelent a biztonságos sebesség, mikor kell kitérni, mi a kötelességed baleset közelében. De a valódi rutin ott kezdődik, amikor ezt nem gépiesen mondod vissza, hanem a helyszínen hozzáilleszted a szélhez, a sodráshoz, a saját figyelmi állapotodhoz.

Ezt a különbséget jól mutatja néhány tipikus tesztkérdés is, csak most nem vizsgás hangon, hanem emberi nyelven:

• Mit jelent a biztonságos sebesség? Nem egy előre bemagolt számot, hanem azt a tempót, aminél még uralod a hajót és marad mozgástered.
• Ki vezethet hajót? Az, akinek megvan hozzá az előírt képesítése, és fejben is jelen van a feladathoz.
• Mi a teendő baleset közelében? Segíteni kell, amennyire a saját hajód biztonsága mellett lehet.

Azért szeretem ezeket a kérdéseket, mert mind ugyanoda futnak ki: a hajózás nem csak mozdulat, hanem felelősség. A tengeri kishajó világában ez még élesebb, mert a tér nagyobb, a hibahatár néha kisebb, a környezet pedig gyorsabban változik.

A fejlődéshez néha elég egy őszinte mondat

Mostanában a hazai vitorlás közegben is érződik, hogy van mozgás és utánpótlás. Elég arra gondolni, hogy a Magyar Vitorlás Szövetség híre szerint 2027-ben Magyarország rendezi a 29er Európa-bajnokságot, ami azért izgalmas, mert a fiatal, pörgős hajóosztályok új szemléletet is hoznak a közegbe. Nekem ebben nem a rendezvény mérete a legérdekesebb, hanem az, hogy egyre természetesebb beszélni tanulásról, fejlődésről és mentális munkáról is.

Ebből egy kishajós nagyon sokat vihet magával anélkül, hogy valaha olimpiai pályára állna. Elég, ha komolyan veszi a saját reakcióit. Melyik helyzetben szűkül be? Mikor akarja bizonyítani, hogy ura a helyzetnek? Mikor csinál jobb döntést akkor, ha egy pillanattal korábban leveszi a kezét a belső bizonyítási kényszerről?

Én azt vettem észre, hogy a vízen a legnagyobb előrelépéseimet nem a legjobb napjaim hozták, hanem azok, amikor utólag be tudtam vallani: itt kapkodtam, itt megsértődtem, itt túl kemény voltam magammal. Ezekből a felismerésekből lett később nyugodtabb kormányfogás, tisztább helyzetfelismerés, jobb döntés.

Talán ezért marad velem ez az egy mondat Érdi Máriától. Van benne alázat, és van benne vágy is a tanulásra, a kettő együtt pedig a vízen ritka kincs.