Amikor megnéztem a Tuss Miklósról készült filmet, az lepett meg leginkább, hogy egyetlen pillanata sem akart nagyobbnak látszani a valóságnál. Nem legendaépítést láttam, hanem valakit, akinek a mozdulataiban benne van sok év vízen töltött ideje. Ettől az egész meglepően ismerőssé vált még úgy is, hogy nem versenyzőként néztem.
Szerintem éppen ettől időtálló ez a történet. Egy kisgéphajó vagy vitorlás kishajó fedélzetén ugyanazok az alapok számítanak: hogyan nézel körbe, mennyire vagy rendezett fejben, és van-e benned elég alázat ahhoz, hogy a vizet soha ne vedd félvállról.
A film nekem elsősorban erről szólt, még akkor is, ha első pillantásra sportportrénak tűnik.
A jó szemlélet ritkán hangos
Tuss Miklós alakjában nekem az a fajta nyugalom volt a legerősebb, amely mögött sok megélt helyzet van. A hajóvezetésben ez aranyat ér. Nem azért, mert a tapasztalt embernek mindenre kész válasza van, hanem azért, mert kisebb eséllyel kapkodja el a döntést, amikor szélforduló, sűrűbb forgalom vagy bizonytalan manőver kerül elé.
Kezdőknél és újrakezdőknél gyakran éppen az ellenkezőjét látni: a technikát hamarabb akarják birtokolni, mint a helyzetértést. Pedig a fedélzeten előbb fejben kell rendet rakni.
Merre sodródik a hajó? Ki érkezhet keresztbe? Mennyi hely marad fordulni, lassítani vagy kitérni? Mi történik, ha az eredeti terv nem működik?
A hajózási szabályok itt már nem száraz tananyagot jelentenek, hanem kapaszkodót. A biztonságos sebesség például nem egyetlen bemagolandó érték. Mindig a körülményekhez kell igazítani: olyan tempót választani, amely mellett a hajó uralható marad, elegendő tér és idő áll rendelkezésre a döntéshez, és szükség esetén biztonságosan lehet lassítani vagy megállni.
Nekem erről eszembe jut egy régi balatoni kikötői kifutás. Semmi rendkívüli nem történt, mégis jól megmaradt bennem. Az egyik hajóvezető látványosan sietett, mintha a rutin azt jelentené, hogy mindent gyorsan kell csinálni. Egy másik csendesen kivárt, még egyszer körbenézett, és csak utána indult.
Az elsőből bizonytalan helyzet lett. A másodikból sima manőver.
Azóta sokszor érzem úgy, hogy a jó hajóvezető egyik első ismertetőjele nem a vagányság, hanem a fegyelem.
A rutin nem dísz, hanem tehermentesít
A rutinos hajósokra könnyű romantikusan nézni, pedig maga a rutin meglehetősen hétköznapi dolgokból épül fel. Ismétlésből, ellenőrzésekből és olyan mozdulatokból, amelyeket már indulás előtt elvégez az ember.
Kötelek. Mentőfelszerelés. Üzemanyag. Időjárás. A hajó állapota. A várható útvonal. Annak végiggondolása, hogy az adott napon valóban jó ötlet-e elindulni.
Ezek egyenként nem látványos dolgok. Együtt viszont rengeteg fölösleges döntést levesznek a hajóvezető válláról akkor, amikor már valóban szükség van a figyelmére.
A Tuss Miklósról készült film nekem azt is megmutatta, hogy a sokéves tapasztalat nem feltétlenül bonyolultabbá, hanem egyszerűbbé teszi a hajózást. Aki valóban otthonosan mozog a vízen, annak nincs szüksége arra, hogy minden pillanatban bizonyítson.
Az alapokat csinálja jól.
És amikor nehezebb helyzet érkezik, éppen ezek az alapok hagynak elég szabad figyelmet a jó döntéshez.
A vizsgakérdés mögött mindig ott van egy valódi helyzet
Ez a kishajós oktatásban is fontos. Egy szabály akkor válik igazán érthetővé, amikor már nem csak a helyes választ látod mögötte, hanem a fedélzeti helyzetet is.
A biztonságos sebesség mögött ott van a váratlanul felbukkanó hajó vagy a szűkülő manőverezési tér.
A képesítési szabályok mögött az a felelősség áll, hogy aki egy adott hajót vezet, rendelkezzen az ehhez szükséges jogosultsággal és tudással.
Az alkoholfogyasztás tilalma mögött pedig nem pusztán egy vizsgatétel van, hanem az a felismerés, hogy a vízen a reakcióidő, a helyzetfelismerés és az ítélőképesség romlása pillanatok alatt valódi veszélyt teremthet.
Ezek elsőre tankönyvízű mondatoknak tűnhetnek. A fedélzeten viszont nagyon gyorsan hús-vér helyzetté válnak.
A jó oktatás szerintem éppen ezért nem ott ér véget, hogy valaki tudja a választ. Ott kezdődik, amikor érti is, miért fontos.
Az alázat nem bizonytalanság
Talán ez volt számomra a film legerősebb tanulsága.
Nem azt éreztem, hogy egy olyan embert látok, aki már mindent tud, hanem azt, hogy valakit, aki sok tudás után is figyel.
Ez óriási különbség.
A vízen a túlzott magabiztosság könnyen elhiteti az emberrel, hogy ugyanaz a manőver ma is pontosan úgy fog működni, mint tegnap. Pedig változhat a szél, a hullámzás, a forgalom, a vízállás, a hajó terhelése vagy éppen a saját koncentrációnk.
Az alázat nem azt jelenti, hogy valaki bizonytalan. Éppen ellenkezőleg: azt jelenti, hogy elég biztos a tudásában ahhoz, hogy észrevegye, amikor a körülmények felülírják az eredeti tervet.
Ezért szeretem azokat a történeteket, amelyekben tapasztalt versenyzők és hajósok nem pózolnak, hanem gondolkodnak. Hasonló szemlélet fogott meg Érdi Mária megszólalásaiban is, erről korábban az Amit egy kishajós tényleg elleshet Érdi Mária gondolkodásából című cikkben írtam.
A közös pont számomra az, hogy a valódi tudás mellett megmarad a kíváncsiság és a figyelem.
Ha valamit érdemes ellesni Tuss Miklós filmjéből, nekem ez a belső tartás az.
Az a fajta jelenlét, amelyben nincs fölösleges zaj. Nem kell bizonyítani, nem kell siettetni a helyzeteket, és nem kell mindenáron végrehajtani azt, amit az ember néhány perccel korábban eltervezett.
Engem az ilyen hajósok mindig megnyugtatnak. Nem azért, mert nem tévedhetnek, hanem mert látszik rajtuk: tudják, hogy a vízen mindig marad valami, amire figyelni kell.
Gyakorolnál még több hajózási vizsgakérdést?
Nézd meg a helyes válaszokhoz tartozó magyarázatokat, és készülj teljes kérdésbankkal, adaptív gyakorlással és vizsgaszimulációval az Onboard - Hajózási Vizsga appban.
Onboard app letöltése